Újra rátaláltam egy versre, ami tetszik :)

A lényeg

A szépben az a legszebb, 

ami leírhatatlan,

a vallomás az, 

ami kimondhatatlan,

csókban a búcsúzás

 vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

Fésűs Éva

Megéri! :)

Az első lépés a legnehezebb....
Sok mindenhez hozzászokunk...
Ha újra és újra megteszem a megfelelő lépést, akkor: Szabad leszek és képessé válok arra, hogy szeressek, elfogadjak és megbocsássak :)

https://www.youtube.com/watch?v=e7X-6h3Fu-8



Lépkedni akarok :)

Életre szóló kihívás!

Járd a saját utad

                                                                                    Ulrich Schaffer

Az utat, mely előtted van, senki nem ismeri.

Úgy soha senki sem járt rajta, ahogy Te jársz majd azon.

Ez a te Utad, felcserélhetetlenül, bár tanácsokat kérhetsz,

De döntened tenéked kell.

Hallgass arra a Hangra, amely téged bensődben tanít.

Isten nem hagyott téged egyedül.

Gondolataidban Ő beszél hozzád.

Bízzál Benne és magadban.

Fogadd el önmagad, légy az aki vagy, 

S majd csak aztán kezdesz el azzá lenni,

Akivé válni szeretnél.

Értsd meg gyöngeségeidet - csak akkor tudsz rájuk építeni -

És erősséggé változtatni azokat.

Úgy használd erősségeidet, hogy még törékeny maradj,

És így senkit nem riasztasz el,

Szükségtelenül.

Figyelj bizonytalanságaidra,

Ezek utakat nyitnak meg számodra, egy új föld, egy új világ felé.

Ha szerepet játszol és teszed, mit mindenki tesz,

Vagy amit elvárnak tőled, akkor nem fogsz hiányozni, ha elmégy,

mert valaki más átveszi.

Te több vagy, mint egy szerep. - Ki vagy te?

Amit megéltél, nyomait beléd égette,

És kitörölhetetlen egyéni látást adott neked.

Meghozott döntéseid utakat nyitott meg neked,

De ugyanakkor más utakat le is zártak.

A nyitott ajtók csak számodra nyitottak,

Egyedül a Te határozatlanságod zárhatja be azokat.

Amit Te hozzá tehetsz a világhoz, azt rajtad kívül 

Senki sem teszi, mert senki nem látja úgy a világot,

Ahogy Te látod.

Hidd el, hogy fontos feladatot kell teljesítened.

Bár valószínűleg a világ folyását nem fogod megváltoztatni,

S a nemzetközi események hőse sem leszel.

De ott, ahol vagy, fontos és hasznos vagy.

Nagy űr keletkezik, ha nem ott vagy, ahol lenned kell.

De hinned kell és úgy is élned: 

Csak ha te: Te vagy,

Akkor töltheted be a fontos feladatot.

Elgondolkodtató... (emlékezvén)

"Ugye, nincs is ellentét, ha nem beszélünk róla
Ugye, nincs is háború, ha nem vagyunk katonák
...
Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám?
Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz?
Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol?
Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz?
...
Ez az élet oly rövid, mint egy sóhajtás a szélben
Mire jók a szárnyaid, ha a szíved a földre ránt..." 


Somló Tamás

Húsvéti ajándék! :)

"Nem a szegek tartották Krisztust a kereszten, 

hanem a szeretet!"

Sziénai Szent Katalin

Már régóta vár rám egy ajándék, most eldöntöttem, hogy elfogadom.

Nem volt könnyű, mert nem fér bele a fejembe, nem logikus, nem érdemlem meg... Előbb meg kellett bocsájtanom magamnak, addig nem lehetett az enyém... Képessé kellett válnom az elfogadására...

Jézus megváltott, ezt tudtam és azt is, hogy megbocsájtott (legalábbis úgy gondolom), de a szívem nem tudta elfogadni, hogy Isten visszaadta a méltóságomat, amit eltékozoltam...

Elfogadtam, eldöntöttem, hogy elfogadom és kész vagyok harcolni az agyammal, a szívemmel, a világgal is, ha kell, mert IGAZ! Újra és újra tudatosítom és ragaszkodom hozzá, mert az ENYÉM!

- Illatozó hófehér liliom Jézus kezében!- ilyennek lát Isten! 

- Liliom :) - ezt jelenti a nevem :) ... 

Fehér?...Tiszta és sértetlen?...mintha soha semmi nem mocskolt volna be?...mintha soha nem fordítottam volna hátat, mintha...

- Nem! - tiltakoztam - Ez nem én vagyok!...

- De igen! Ezért halt meg Jézus! 

Ő megbocsájtott mindent, nem haragszik rám és nem emlékszik rá! Elfelejtette! 

Kifizette! Vele együtt meghalt, megsemmisült minden bűnöm! Jézus feltámadt, a bűn nem!

Azt mondta:

"Szabad vagy! Élj is úgy!"

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16

Engedd, hogy szeresselek!

- Megengeded, hogy szeresselek?

- Miért kellene megengednem? Ha szeretsz, akkor szeretsz, ha nem nem...ennyi az egész. 

- Nem ilyen egyszerű a dolog, a szeretetet nem lehet ráerőltetni senkire, ha nem akarod hogy szeresselek, akkor én ezt tiszteletben tartom és nem erőltetem rád a szeretetemet.

- Én ezt még mindig nem értem, miért kell nekem elfogadni a szereteted ahhoz, hogy szerethess.

- Azért, mert csak bizonyos mértékig szerethetlek, ha nem engeded meg...

- ????????????

-Én nagyon szeretnélek szeretni, nagyon-nagyon szeretni, teljesen, úgy hogy boldoggá tegyen és annyi ötletem van számodra :)

- Aham...és ehhez miért kell az én engedélyem? Ha szeretsz mutasd ki! Eddig is sokszor kimutattad! Most mégis azt kéred engedjem meg...

- Látom nem értesz... Igen, kimutatom egy bizonyos mértékig, de ha megengednéd, akkor sokkal jobban tudnálak szeretni! Többször tapasztalnád! Hogy magyarázzam el neked?.....Tudom már! Egy hasonlattal :)...tudom, hogy szereted őket (ismerlek ám :P)

- Igen szeretem! 

- Gondolj valakire, aki fontos neked és szereteted nem mutathatod ki neki úgy, ahogy szeretnéd!

- Megvan...

- Ki akarod fejezni és a lehetőségeknek megfelelően ki is fejezed, hogy fontos neked igaz?

- Igaz!

- És érzi, hogy fontos neked?

- Nem, nem igazán...

- Vannak ötleteid? Szeretnél kedveskedni neki?...... Tudom, hogy tudod miről beszélek!

- Még kérded? Hát hogy ne lennének! De...

- Mi az a de?

- Nem lehet...nem akarja...semmi jelét nem mutatja annak, hogy megengedné....és én tiszteletben tartom ezt...nem erőltethetem rá a szeretetemet...

- Értesz már? Ezért kérem tőled, hogy ENGEDD, hogy szeresselek!

- Igen...azt hiszem értelek...Köszönöm a hasonlatot! :)

- Megengeded nekem, hogy szeresselek?

- Megengedem!!! :)

Szeretet és hűség! (ki mondta, hogy könnyű?)

Éreztem, hogy meghasad a szívem, de tudtam, hogy mi a helyes, tudtam jól, hogy mi a dolgom... Választás előtt álltam...döntöttem és annak ellenére, hogy tudtam: azt teszem, amit kell éreztem, hogy belesajdul a szívem...
Olyan könnyű mikor lelkes vagyok, mikor ott a nagy érzelem... nem is emlékszem, hogy olyankor le kellett volna mondanom valamiről...talán észre sem vettem, mert olyankor könnyű...
Éppenséggel nem így voltam... nem voltam lelkes, nem voltak nagy érzések. Megvolt, hogy adott időben ez és ez a dolgom és ezzel nem is volt gond mindaddig, amíg nem kínálkozott más lehetőség, méghozzá nem is akármilyen...valami, amire vágytam, amiről nem akartam lemondani...
Tudtam, hogy mit kell tennem, de azt is, hogy fájni fog és nem akarom... végül döntöttem és fogaimat összeszorítva azt tettem, amit kellett. Nem voltam jól, nem voltam nyugodt kavarogtak a gondolataim... ha másképp döntök nem érzem jól magam, mert tudom, hogy nem azt teszek, amit kell, de így sem tudok megnyugodni...Tudtam, hogy szeretetemet tettekkel is ki kell fejeznem és ez nem mindig könnyű. Eszembe jutott, amit előző napokban olvastam: "Szeretet és hűség el ne hagyjanak..." Sokszor döntök rosszul... legalább most, mikor nagyon is jól tudtam (ott mélyen), hogy mi a helyes sikerült jól döntenem...Hálás voltam, hogy sikerült, de hamar elszégyelltem  magam, ugyanis rájöttem, hogy hálát várok érte...na tessék...jól nézünk ki...
A szeretetemnek tettekben is meg kell nyilvánulnia és sokszor áldozatot követel... Ez a lemondás önmagában nem volt egy olyan hű de nagy dolog, igen nehéz volt, de azért még nem olyan nagy ügy... Arra gondoltam, mi lesz, mikor nagyobb dolgokról kell lemondanom...és mi lesz, ha nem kezdem el gyakorolni kicsiben...akkor bizony soha nem fog menni nagyban...
Kis idő múlva megérkezett a jó döntés jutalma, a béke...nem tartott sokáig, de így már tényleg biztosan tudom, hogy ezúttal jól döntöttem...

Korcsolyázós gondolatok...

Ott álltam a jégen, a vadi új korcsolyámban és nem tudtam elindulni, mintha nem is tudnék korcsolyázni... te jó ég ... megvettem ezt a korit és nem tudom használni....ez jó lesz :(... Biztosan nem fenték meg jól...na de próbálkozok még pár kört, ha nem megy, visszamegyek és szólok...

Pár kör után belejöttem és egyre stabilabban álltam rajta...végre sikerült úgy korcsolyázni, hogy közben nem azon járt az eszem: "Jaj csak nehogy elessek!"...ezt el sem hiszem...

Már rég gondoltam arra, hogy a korcsolyapálya kicsit olyan, mint az élet....csúszik...meg kell tanulni rajta közlekedni...sokan vagyunk és mindenki másképp korcsolyázik, van aki óvatosan, van aki bátran, van aki vakmerően....van aki úgy, hogy veszélyt jelent másokra nézve....

Emlékszem az elején én is ott araszoltam a szélén, a palánk mellett...lassan-lassan megtanultam, de nem voltam stabil, folyton elestem és a biztonság kedvéért a szélén maradtam... A pálya közepe, az teljesen tabu volt, oda bemenni...azt nem, azt nem lehet...az azoknak van, akik jól tudnak korcsolyázni...álmodni sem mertem arról, hogy egyszer majd ott leszek én is...

Már nem is tudom hányadik kört tettem a pálya közepén mikor eszembe jutottak a fenti dolgok, hogy régen soha nem mertem bejönni ide, és már nem is emlékszem, hogy mikor is jöttem be...és nem félek és nincs semmi baj... Mikor fog az élet is így menni nekem?...Sok minden van, amivel úgy vagyok, hogy próbálkozom....ott "botorkálok" a szélen és nem is álmodozom a belső körről...én nem vágyom arra, hogy én legyek a legjobb, csak remélem, hogy egyszer azok a dolgok is mennek majd, amik most nem...majd idővel...:)