Engedd, hogy szeresselek!

- Megengeded, hogy szeresselek?

- Miért kellene megengednem? Ha szeretsz, akkor szeretsz, ha nem nem...ennyi az egész. 

- Nem ilyen egyszerű a dolog, a szeretetet nem lehet ráerőltetni senkire, ha nem akarod hogy szeresselek, akkor én ezt tiszteletben tartom és nem erőltetem rád a szeretetemet.

- Én ezt még mindig nem értem, miért kell nekem elfogadni a szereteted ahhoz, hogy szerethess.

- Azért, mert csak bizonyos mértékig szerethetlek, ha nem engeded meg...

- ????????????

-Én nagyon szeretnélek szeretni, nagyon-nagyon szeretni, teljesen, úgy hogy boldoggá tegyen és annyi ötletem van számodra :)

- Aham...és ehhez miért kell az én engedélyem? Ha szeretsz mutasd ki! Eddig is sokszor kimutattad! Most mégis azt kéred engedjem meg...

- Látom nem értesz... Igen, kimutatom egy bizonyos mértékig, de ha megengednéd, akkor sokkal jobban tudnálak szeretni! Többször tapasztalnád! Hogy magyarázzam el neked?.....Tudom már! Egy hasonlattal :)...tudom, hogy szereted őket (ismerlek ám :P)

- Igen szeretem! 

- Gondolj valakire, aki fontos neked és szereteted nem mutathatod ki neki úgy, ahogy szeretnéd!

- Megvan...

- Ki akarod fejezni és a lehetőségeknek megfelelően ki is fejezed, hogy fontos neked igaz?

- Igaz!

- És érzi, hogy fontos neked?

- Nem, nem igazán...

- Vannak ötleteid? Szeretnél kedveskedni neki?...... Tudom, hogy tudod miről beszélek!

- Még kérded? Hát hogy ne lennének! De...

- Mi az a de?

- Nem lehet...nem akarja...semmi jelét nem mutatja annak, hogy megengedné....és én tiszteletben tartom ezt...nem erőltethetem rá a szeretetemet...

- Értesz már? Ezért kérem tőled, hogy ENGEDD, hogy szeresselek!

- Igen...azt hiszem értelek...Köszönöm a hasonlatot! :)

- Megengeded nekem, hogy szeresselek?

- Megengedem!!! :)

Szeretet és hűség! (ki mondta, hogy könnyű?)

Éreztem, hogy meghasad a szívem, de tudtam, hogy mi a helyes, tudtam jól, hogy mi a dolgom... Választás előtt álltam...döntöttem és annak ellenére, hogy tudtam: azt teszem, amit kell éreztem, hogy belesajdul a szívem...
Olyan könnyű mikor lelkes vagyok, mikor ott a nagy érzelem... nem is emlékszem, hogy olyankor le kellett volna mondanom valamiről...talán észre sem vettem, mert olyankor könnyű...
Éppenséggel nem így voltam... nem voltam lelkes, nem voltak nagy érzések. Megvolt, hogy adott időben ez és ez a dolgom és ezzel nem is volt gond mindaddig, amíg nem kínálkozott más lehetőség, méghozzá nem is akármilyen...valami, amire vágytam, amiről nem akartam lemondani...
Tudtam, hogy mit kell tennem, de azt is, hogy fájni fog és nem akarom... végül döntöttem és fogaimat összeszorítva azt tettem, amit kellett. Nem voltam jól, nem voltam nyugodt kavarogtak a gondolataim... ha másképp döntök nem érzem jól magam, mert tudom, hogy nem azt teszek, amit kell, de így sem tudok megnyugodni...Tudtam, hogy szeretetemet tettekkel is ki kell fejeznem és ez nem mindig könnyű. Eszembe jutott, amit előző napokban olvastam: "Szeretet és hűség el ne hagyjanak..." Sokszor döntök rosszul... legalább most, mikor nagyon is jól tudtam (ott mélyen), hogy mi a helyes sikerült jól döntenem...Hálás voltam, hogy sikerült, de hamar elszégyelltem  magam, ugyanis rájöttem, hogy hálát várok érte...na tessék...jól nézünk ki...
A szeretetemnek tettekben is meg kell nyilvánulnia és sokszor áldozatot követel... Ez a lemondás önmagában nem volt egy olyan hű de nagy dolog, igen nehéz volt, de azért még nem olyan nagy ügy... Arra gondoltam, mi lesz, mikor nagyobb dolgokról kell lemondanom...és mi lesz, ha nem kezdem el gyakorolni kicsiben...akkor bizony soha nem fog menni nagyban...
Kis idő múlva megérkezett a jó döntés jutalma, a béke...nem tartott sokáig, de így már tényleg biztosan tudom, hogy ezúttal jól döntöttem...